Digitális sötét középkor vár ránk?
Egy mai irodai dolgozó három percenként új feladatot végez. Éppen e-mailt ír, SMS-t küld vagy böngészik a világhálón. Mindez azonban eltereli a figyelmét és könnyen megakadályozhatja az összefüggő gondolkodást.
Maggie Jackson író szerint ez a folyamat könnyen egy digitális sötét középkorba vezetheti vissza az emberiséget. A
Boston Globe publicistája az egész jelenséget "a (figyelem)elvonás klímájának" nevezte el és legújabb könyvében (A figyelem eróziója és a közeledő sötét középkor - Distracted: The Erosion of Attention and the Coming Dark Age) arról ír, hogy a folyamatnak milyen hatásai lehetnek az egész társadalomra nézve. Az írónő legfontosabb tézise, hogy az általa csak Homo connectusnak nevezett jelenlegi ember elveszítheti a kreativitását és a szoros kapcsolatait, barátságait. Maggie Jackson számára korunk információáradata csak a környezetszennyezés egy újabb formája. Éppen ezért fontosnak tartana egy ellenáramlatot, amely kivédi a káros következményeket.
"Egyre több embernek van mobiltelefonja, Blackberry vagy PDA-készüléke. Az Egyesült Államokban egy átlagos munkatárs három percenként végez valami új feladatot. Odaugrik a számítógépéhez, hogy megírjon egy e-mailt, majd felhív valakit vagy éppen chatel, mobillelefonál. Néhány perc múlva viszont már valami teljesen mást csinál. Persze mindez önmagában nem biztos, hogy rossz. Azonban az összpontosítás széttöredezése könnyen befolyásolhatja és károsíthatja a kreativitást és a termelékenységet. A Harvard Business School vizsgálatai kimutatták, hogy az emberek akkor képesek kreatív munkavégzésre, ha koncentráltnak érzik magukat. Amennyiben viszont úgy érzik, hogy kapkodnak, akkor elmúlik a kreativitásuk."
"Egy olyan korszakban élünk, amelyben az innovációt és az új tudást keressük. De ez így nem sikerülhet. Az Egyesült Államokban minden harmadik alkalmazott nyilatkozott úgy, hogy annyira elfoglalt vagy leterhelt, hogy képtelen a munkáján gondolkozni. A fiatalok talán másképp képesek ezt a helyzetet kezelni, azonban a könyvemben is leírtam, hogy pont azok az emberek tudják a legkevésbé jól értelmezni a weben fellehető információkat, akik már a technológiákkal együtt nőttek fel. Az USA-ban van egy teszt, amelynek minden második résztvevője nem volt képes objektíven megmondani, hogy mennyire jó egy weboldal" -
hangsúlyozta Maggie Jackson.
Az írónő hozzátette, hogy az egész folyamat megfigyelhető az otthoni környezetben is. Egy antropológus például felfedezte, hogy az emberi kapcsolatok már nem elég mélyek és a családokban esténként gyakran már nem köszönnek egymásnak a családtagok, mert annyira elvonja a figyelmüket a televízió vagy a számítógép. Csak a feleségek egyharmada köszönti a férjét Hellóval vagy mondja, hogy Jó, hogy újra látlak. Ugyanez az arány a férjek esetében 50 százalékos.
Az Egyesült Államokban minden negyedik személy mondta azt, hogy nincs egyetlen olyan ismerőse sem, akivel megbeszélhetné a gondjait. Az ilyen emberek száma az elmúlt 20 évben a duplájára nőtt. Pontosan ez mutatja, hogy miért olyan veszélyesek az e-mailek, chatek, a mobiltelefonok és az azonnali üzenetküldő szolgáltatások. Szétrombolják ugyanis a szociális kapcsolatainkat. Az állandó elérhetőség oda vezetett, hogy már olyan sok emberrel vagyunk kapcsolatban, hogy szinte lehetetlen akár csak egyetlennel is közülük szorosabb kapcsolatot fenntartanunk. Mindenki az arc nélküli kommunikációra hagyatkozik, az ismerősök száma egyre nő és ezzel párhuzamosan növekszik a nekik küldött e-mailek, SMS-ek száma is.
"S hogy milyen lehet a digitális sötét középkor? Nos, ugyan a sötét középkor sem volt teljesen sötét, hiszen számos dolgot akkor találtak fel. Azonban mégis ez volt a kulturális veszteségek korszaka. Sokan a készülékekre fogják az egész folyamatot, pedig ezek az eszközök csak tárgyak, amiket mi ruházunk fel új funkciókkal. Sokan azt hiszik, hogy a mi évtizedeinkben született meg a kibertér fogalma. Azonban találtam egy 1880-ban írt könyvet, amelynek címe Wired Love és amely távírászok virtuális szerelmi afférjáról szól. A lényeg, hogy nem kell, hogy minden pillanatban minden eszköz sípoljon, jelezzen, mindig megzavarja a figyelmünket."
"Az amerikai vállalatok már felfedezték az úgynevezett fehér termeket, amelyek olyan helyiségek, ahol nincsenek technikai berendezések és ahol bárki relaxálhat, gondolkozhat. Ilyen termeket minden otthonban ki lehetne alakítani. Vissza kell szorítanunk a lármás környezetünket és nem szabad ennyire függenünk a gépektől" - szögezte le Maggie Jackson.
Nem véletlen, hogy már a Microsoft, az IBM, az Intel, a Google, a Morgan Stanley, valamint a Stanford, a Haifai és a Kaliforniai Egyetem közösen
megalapították az
Information Overload Research Group (IORG) nevű szervezetet. Az IORG fő célja, hogy a termelékenység jelenlegi legnagyobb kihívásait kutassa és megoldásokat kínáljon az ezekkel kapcsolatos problémákra. A kérdések között előkelő helyen szerepel az információáradat káros hatásai és azok lehetséges kivédése, illetve a cégeket és az alkalmazottaikat megterhelő adatdömping lecsökkentése.
Végül egy megdöbbentő adat: a Basex tanácsadó cég felméréséből kiderült, hogy az e-mailek és a telefonhívások, valamint az emiatt bekövetkező munkakiesések miatt évente 650 milliárd dollár kárt okoznak csak az amerikai gazdaságnak. Ezenkívül évente 28 milliárd munkaóra
megy veszendőbe. A korszerű készülékek fontosak, a mindennapjaink szinte nélkülözhetetlen részeivé váltak. A hangsúly azonban a szintén van, ugyanis a legfontosabb, hogy mi döntünk úgy, hogy használjuk az adott eszközöket vagy a funkcióikat. Dönthetünk másképp is, nem vagyunk a használatukra kötelezve.
2008.07.03. 13:16. írta: hírbehozó Once I was a scuba diver in the sea of words. Now I zip along the surface like a guy on a Jet Ski.
- Nick Carr mereng mostanában azon, hogy vajon a Google tényleg elbutította-e. Pontosabban, azzal, hogy a web, mint állandóan jelen lévő információforrás, átalakította-e a gondolkodását. Éppen úgy, ahogyan egykor Nietzsche gondolkodására és írásaira is hatással volt, hogy kézírásról írógépre váltott.
Carr és ismerősei azt tapasztalják, hogy minél többet használják a webet, annál nehezebb számukra elmélyedni hosszabb szövegekben. A web az azonnali információszerzés médiuma. Arra szoktat minket, hogy mindent nagyon gyorsan, nagyon zanzásan, tömören kapjunk meg.
Az én generációm, mely az első, weben szocializálódott nemzedék, ha felteszi a kérdést, hogy mi az a mindfullness, első dolga, hogy megguglizza, vagy a Wikipediához forduljon segítségért. És a Wikipedia vonatkozó szócikkének bevezetője elegendő információval fog szolgálni ahhoz, hogy mondatot alkothassak ezzel a fogalommal. Azt hiszem tehát, tudom, mi a mindfullness.
Nem fogok könyvekben elmélyedni, nem törekszem arra, hogy megértsem a mindfullness lényegét. Nem törődöm azzal, hogy megértsem Buddha tanítását, a buddhizmust magát. Tudom, mi a mindfullness: az a két mondat, amit visszadob az internet.
Elegendőnek fogom tartani azokat az információmorzsákat, melyeket másodpercek alatt fe ltudok szippantani, egy vagy két jól irányzott kereséssel.
Jogos tehát a kérdés, hogy visszahat-e ez a fajta tevékenység, szokás a gondolkodásunkra.
Nyilván ez a generáció már nem pontosan ugyanazt érti tudás alatt, mint a korábbi generációk. Ha információra van szükségem, tudom, hogy pillanatok alatt választ fogok kapni - az internet segítségével - a felmerült kérdésre. Ez a tudás azonban nem ugyanaz a tudás, mely tanulási folyamat eredménye. Azonnali, rövid szavatosságú tudásokkal, információkkal cakkozzuk ki a memóriacellákat az agyunkban.
Számomra a komolyabb, mélyebb meggyőződéseim, ismereteim még mindig abból a tudásalapból táplálkoznak, melyet az offline érában szedtem föl, könyvekből, egyetemen, könyvtárban, a világra nyitott és a világ iránt érdeklődő ismerősőkkel folytatok beszélgetésekből...
Volt idő, amikor helyesen írni például tudásnak számított. Amikor a szótárazás még elfoglaltság volt. Mára a szótárprogramok és spell-checkek korában a "helyesen írni", nem jelent mást, mint "hozzáférni a megfelelő programokhoz". És "tudni" is egyre inkább annyi, mint "hozzáférni a nethez", vagy: "tudni keresni a weben".
Mindebből persze nem az következik, hogy az internet a lusta emberiség méltó büntetése. Hiszen az internet valós igényeket elégít ki. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy netezzen. És valahogy a világ, Platón kora óta sem változott: az emberiség túlnyomó többsége sem akkor, sem azóta nem volt hajlandó (vagy nem állt módjában) mélyíteni tudását. Más kérdés, hogy lehet, hogy éppen az internet döbbenti rá az írástudó eliteket arra, hogy valójában ők sem szorgalmasabbak.
Lehet, hogy csak nincs önuralmunk legalább néha a nehezebb oldalán megmászni a hegyet. És egy idő után már számításba sem vesszük a fáradtságosabb, de kecsegtetőbb ösvényeket. A könnyebb út formálja a tudatunkat. Tao light.
The knowledge must constitute some sort of representation of "the outside world", or ways of dealing with it (directly or indirectly).
(via Wikipedia :)
