2010. július 29., csütörtök

Hmm...

"Az evolúciós kutatók ezen a ponton óhatatlan szükségét érezték a közbeszólásnak: "Ugyan hogy lehetne a csiklóorgazmus a hüvelyivel egyenrangú? Miért követett volna el a természetes szelekció ekkora bakit - hiszen ebben az olvasatban maga az aktus, amely kihagyhatatlan a fajfenntartásban, voltaképp nem is jutalmazó értékű a nőknek? Miért engedne bárki a testébe egy péniszt, ha az nem nyújt fergeteges élvezetet?" A magam részéről úgy gondolom, hogy talán nem a klitorális orgazmus kérdéskörén fognak elhasalni a darwini tanok. Elképzelhető, hogy a nők azokat a férfiakat választják - vagyis azok fognak megfelelően gondoskodni az utódokról -, akik képesek arra, hogy önmagukon kívül a Másikra is odafigyeljenek. A csikló izgatása szex közben, tehát a nőnek nyújtható gyönyör tovább fokozása vagy a partner kielégítésének képessége egyben bizonyíték volna arra is, hogy a pasi nem egy egocentrikus macsó. Ergo normális apa lehet. Talán. A kérdést meghagynám inkább az evolúciós pszichológiai mestereinek."

Esti humor

Gizmo seta kozben, mikor mar csak meleg levego jott neki, meglatvan egy tuzcsapot, rastartolt... Oszton van a jeloleshez, nedvesseg nincs.
Kb, mint mikor degeszre esszuk magunk, de egy sutit meglatvan... Azert meg megkostolnank.
Hm. Akkor viccesnek tunt.
Csak Mateval telefonon keresztul okorkodtunk egy oriasit, semmi komoly nem volt a beszelgetesben, de bar akkor valamit ide akartam irni kesobb, annyira tetszett, most nem jut eszembe.

2010. július 14., szerda

Vagy csak lustasag... :)

A legújabb kutatások szerint igaz, hogy a bevetetlen ágy látványa nemcsak nekünk nem tetszik, de az asztmát és allergiát okozó poratkák számára legalább olyan visszataszító. A Kingston Egyetem tanulmánya kimutatta, hogy a rovarok nem maradnak életben a bevetetlen ágyban kialakuló meleg, száraz körülmények között.

Egy átlagos ágyban akár 1,5 millió poratka is tanyázhat. Az alig egy milliméter hosszúságú rovarok az elhalt emberi bőrt fogyasztják, és olyan allergén anyagokat termelnek, amelyeket alvás közben belélegzünk. Az elfoglalt ágyban létrejövő meleg, nyirkos környezet ideális élettér az élőlények számára, de túlélésük nehezebbé válik, amikor megfogyatkozik a nedvesség.

A kutatók számítógépes modellezéssel vizsgálták, hogyan csökkentik az otthonunkban bekövetkező változások az ágyban lévő poratkák számát. Az atkák a testük külső felületén elhelyezkedő apró mirigyeken keresztül veszik fel a vizet a légkörből. Ha tehát egyszerűen nem ágyazunk be reggel, az ágyneműből és a matracból napközben elpárolog a nedvesség, így az atkák kiszáradnak és elpusztulnak.

A kutatók 36 brit háztartásban vizsgálták a lakók napi rutinjának hatását az általuk betelepített atkapopulációkra. A fűtést, a szellőzést, a szigetelést és más építészeti részleteket is módosítottak annak érdekében, hogy elemezhessék az atkák életben maradását. A kutatás azzal az előnnyel járhat, hogy segítségével vissza lehet szorítani az atkák okozta betegségekre fordított 700 millió fontnyi egészségügyi kiadást.

2010. július 6., kedd

Ami mindig is foglalkoztatott

Társadalomtudósok manapság sokszor hangoztatják, hogy a régi, istenközpontú világszemlélet bukásával kiüresedett, értelmetlenné vált a világ. Korábban az embernek megvolt a helye a teremtésben, tudta, hogy mi az élete célja, és hogy mi fog történni vele a halála után. A tudomány előretörésével, és az életszínvonal emelkedésével ez a világkép megrendült. Már nem volt szükség Istenre, hiszen létrejött a földi paradicsom. A fogyasztói civilizáció beköszöntével az átlagember is hozzáférhetett olyan örömökhöz és élvezetekhez, amiket korábban csak a földi siralomvölgy elhagyása után ígértek neki.

A tudomány sem hagyott helyet Istennek, fokozatosan kiszorította a világból. Korábban ő volt az Első Mozgató, aki működésben tartotta a világ gépezetét, de ahogy egyre jobban megismertük az Univerzum működését, úgy egyre kevésbé volt rá szükség. Miért magyarázzuk a dolgokat Istennel, ha ott van helyette a tudomány, nemde?

Igen ám, de a transzcendecia eltűnésével eltűntek a távlati célok is. Mi van az evés-iváson túl? Azért élünk, hogy éljünk? Egy közömbös Univerzumban, amit teljesen hidegen hagy, hogy élünk-e vagy halunk? Sok helyről hallani, hogy a céltalanság, és az élet értelmetlenségének érzése rátelepszik az emberekre. Sokan nem találják a helyüket.

Azonban a mítoszok nem adják olyan könnyen magukat. Ha a régi mítoszok elbuktak, akkor az ember teremt magának újakat. UFO-k, parapszichológia, ezoterika, new age, lehetne bőven sorolni a manapság divatos áramlatokat, amelyekben mind benne rejlik valami misztikum, ami az ember látóhatárán túl van, és ami azt sejteti, hogy van valami nagyobb terv, aminek a részei vagyunk, nem csak elhagyatva tengődünk az Univerzumban ezen a magányos kis bolygón.
Valami, ami azt sugallja, hogy a hétköznapi világ banális látszata mögött magasabb rendű erők bújnak meg.

Change channels in Google Chrome

Its pretty easy to change channels. Here is steps, straight from Google Chrome help pages.

Download and run the Google Chrome Channel Changer.
Click the circle next to the channel you want to get updates from.
Click Update to save your choice.
Click Close.
In Google Chrome, click the wrench menu and choose About Google Chrome.
Click Update Now to install the current channel’s release.
Restart Google Chrome.

2010. július 5., hétfő

Az ingerek ösztönöznek, hogy fiatalabb legyek

A külső ingerek viszont mindeközben folyamatosan arra ösztönöznek, hogy fiatalabb legyek. Vagy drasztikusan szembesítenek azzal, hogy már nem vagyok tízen-huszonéves. Ahogy az új iparban a használati tárgyaknak előre kiszámítható szavatossági ideje van, és minden, minden a lecserélésre épül, így szokunk el attól, hogy valódi kötődésünk legyen – bárkihez, bármihez. Leginkább az az üzenet, hogy legyünk fiatalabbak, mint amilyenek valójában vagyunk. Talán azt hiszik, ezzel távolabb kerülnek a haláltól. A halál azonban spéci módon már életünkben leöli bennünk a lényeget, ha nem a korunknak megfelelően élünk. „Korunk szava” pedig az örök fiatalság, ami látszólag sem mehet a végtelenségig.

Az öregedés valós jele az, amikor szerveink maguk küldenek jeleket teljesítményük véges voltáról. De ne aggódjunk, a szívet és az agyat is akkor gyártották, amikor még életre szóló szavatossággal bocsátottak utunkra.