A külső ingerek viszont mindeközben folyamatosan arra ösztönöznek, hogy fiatalabb legyek. Vagy drasztikusan szembesítenek azzal, hogy már nem vagyok tízen-huszonéves. Ahogy az új iparban a használati tárgyaknak előre kiszámítható szavatossági ideje van, és minden, minden a lecserélésre épül, így szokunk el attól, hogy valódi kötődésünk legyen – bárkihez, bármihez. Leginkább az az üzenet, hogy legyünk fiatalabbak, mint amilyenek valójában vagyunk. Talán azt hiszik, ezzel távolabb kerülnek a haláltól. A halál azonban spéci módon már életünkben leöli bennünk a lényeget, ha nem a korunknak megfelelően élünk. „Korunk szava” pedig az örök fiatalság, ami látszólag sem mehet a végtelenségig.
Az öregedés valós jele az, amikor szerveink maguk küldenek jeleket teljesítményük véges voltáról. De ne aggódjunk, a szívet és az agyat is akkor gyártották, amikor még életre szóló szavatossággal bocsátottak utunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése