A hatalmas baromfitelepeken folyó nagyüzemi állattartás következtében világszerte csökken a húscsirkék és a tojótyúkok genetikai sokfélesége.
Az ipari csirketenyésztés újabb hátrányára mutatott rá egy nemzetközi kutatócsoport. Az Amerikai Tudományos Akadémia hírlevelében megjelent tanulmány szerint a nagyüzemi csirkék örökítőanyagának legfeljebb feleannyi változata van, mint őseikének. Emiatt az állatok sokkal könnyebben elkapják a fertőzéseket, ami az egész baromfiágazatot veszélyezteti.
Az amerikai mezőgazdasági minisztérium munkatársai Hans Chenggel az élükön összesen 2580 szárnyas örökítőanyagát vizsgálták meg, ebből 1440 származott nagyüzemi telepekről.
A genetikai elszegényedés egyik fő oka, hogy az 1950-es években elterjedő nagyüzemi állattartás csak nagyon kevés, egy -egy kiemelkedő tulajdonság alapján kiválasztott fajtát használt. Szinte az összes mai húshasznú csirke csupán három fajra vezethető vissza, a tojótyúkok pedig egyetlenegyre.
A tenyésztők mindig a fogyasztói céloknak leginkább megfelelő egyedeket választották ki, és a telepek egymás közt nem keresztezték állataikat, ezért a genetikai állomány beszűkült, és ez a folyamat ma is tart.
Cheng és kollégái azt javasolják, hogy a nagy telepek állataikat hagyományos fajtákkal keresztezzék. Ezek ugyanis még rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyeket az nagyüzemi fajtársaik az évtizedek alatt elvesztettek. A kutatók adatai szerint a baromfitelepek világszerte évente negyvenmilliárd csirkét állítanak elő. Ezek több mint hatvanmillió tonna húst és több mint ötvenötmillió tonna tojást termelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése