Hm...

Ha vetünk egy pillantást az ondótermelés egyszerű aritmetikájára, könnyebben megérthetjük, miért lehet annyira megterhelő a szervezetünkre. Egy átlagos magömlésnél 50-250 millió ivarsejt távozik. (Elméletileg, ha minden spermium megtermékenyítene egy petesejtet, 1-5 magömléssel meg lehetne duplázni az Egyesült Államok népességét!) Minden egyes ilyen ivarsejt képes létrehozni egy  teljesen új emberi lény felét. Minden gyárnak, ami 50-250 millió terméket állít elő, nyersanyagra van szüksége, és ebben az esetben mi vagyunk ez a nyersanyag. Bár a testünk hatalmas számú ivarsejtet termel naponta, értékük mégsem lebecsülendő. Amennyiben a testünknek nem szükséges pótolnia ezt a sejtmennyiséget, a taoista tanítások szerint az ehhez szükséges energia testünk és elménk erősítésére fordítható. A taoista gyakorlatban ezzel az energiával fejlesztik az egészségüket, alkotókészségüket, szellemüket.

Testünk minden magömlésnél feltételezi, hogy új élet nemzésére készülünk. A tanítások szerint minden szerv és mirigy a legjobb energiáját adja, amit orgazmikus energiának nevezünk. Nagyon sok fajnál a gazdaállat látványos leépülésnek indul, mihelyt ezt az energiát odaadja, és a magját veszti. A lazac például nem sokkal ívása után elpusztul. Aki kertészkedett már, tudja, hogy a növények is elpusztulnak, vagy terméketlenné, tetszhalottá válnak, miután elhullajtották a magjukat. Tovább élnek, ha nem engedik magba menni őket. Szerencsénkre mi nem halunk bele egy magömlésbe, de a taoisták tudják, hogy részei vagyunk a természetnek, ezért meg kell ismernünk a törvényeit.

A Sexual Behavior in the Human Male (Az emberi hímek szexuális viselkedése, népszerű címén a Kinsey-jelentés) című mű szerint egy átlagos férfinek életében körülbelül 5000 magömlése van - néhánynak sokkal-sokkal több. Az átlagember nemi élete során (és ebbe beletartozik a fürdőszobába zárkózva töltött idő is) 1 billió ivarsejtet bocsát ki. Feltéve, hogy ezen magömlések némelyike partnernővel történik, genetikai kódjának átadási esélye igen nagy. Az esetek többségében viszont - amikor örömszerzés és nem utódok érdekében szeretkezünk - semmi szükség a testet megerőltető magkibocsátásra.

Husvet alkalmabol

Aldott unnepet mindenkinek.
Az elso post az uj lakasbol.
Vajon mennyi lesz meg? Vajon mennyi idom lesz meg innet irni?
Gabor Majus vegevel hagy ott 5 es fel evet. Valoszinu hogy bar O megy, az evek sem amradnak itt, elkiserik egesz eletere.
Olyan szomorkas ez nekem, mindig is az volt. Elfogadni el tudtam, nem mondnaam hogy megtanultam, mert ugyan olyan nehez most is, mint regen volt:
Emberek, akikkel megismertuk egymast, egy darabig egyutt mentunk at az eleten, lekanayarodnak az osvenyrol, mert az oveke masfele visz. Elfuj egymas mellol a szel, de a regies szep metaforak melle talan igaz egy akadozva megfogalamzott uj is:
Konnyebb atkiaablani egymashoz, hallahato a hangunk barmerre is jarunk ebben a szep uj vilagban, ami ad jot is a modern korban, technikakat kapcsolattartasra.
Hat, ez inkabb lett kitalalhatatalan , szerencsetlen korulirasa mint ertelmes sejtetese annak, amire gondolok (Email, telefon)
Bar a lehetosegek adottak, az emberek adoptalajak oket tobbe kevesbe, szemelyfuggo a siker.
Elhalvanyodik a kapcsolattartas, es ezzel a kapcsolat is. Hetkoznapi eletunket nem erezzuk oylan erdekesnek, hogy irva osszuk meg a masikkal, a szemelyes mindennapok utan igy aztan kifullad a lelkesedes. Kozonytelennek erezven a temat, elfelejtve hogy azelott sem az, hanem a masik volt a fontos, akinek elmondtuk, akivel megosztottuk, nem is adott temakat, hanem a gondolatatink, erzeseink azzal kapcsolatban.