2010. április 4., vasárnap

Husvet alkalmabol

Aldott unnepet mindenkinek.
Az elso post az uj lakasbol.
Vajon mennyi lesz meg? Vajon mennyi idom lesz meg innet irni?
Gabor Majus vegevel hagy ott 5 es fel evet. Valoszinu hogy bar O megy, az evek sem amradnak itt, elkiserik egesz eletere.
Olyan szomorkas ez nekem, mindig is az volt. Elfogadni el tudtam, nem mondnaam hogy megtanultam, mert ugyan olyan nehez most is, mint regen volt:
Emberek, akikkel megismertuk egymast, egy darabig egyutt mentunk at az eleten, lekanayarodnak az osvenyrol, mert az oveke masfele visz. Elfuj egymas mellol a szel, de a regies szep metaforak melle talan igaz egy akadozva megfogalamzott uj is:
Konnyebb atkiaablani egymashoz, hallahato a hangunk barmerre is jarunk ebben a szep uj vilagban, ami ad jot is a modern korban, technikakat kapcsolattartasra.
Hat, ez inkabb lett kitalalhatatalan , szerencsetlen korulirasa mint ertelmes sejtetese annak, amire gondolok (Email, telefon)
Bar a lehetosegek adottak, az emberek adoptalajak oket tobbe kevesbe, szemelyfuggo a siker.
Elhalvanyodik a kapcsolattartas, es ezzel a kapcsolat is. Hetkoznapi eletunket nem erezzuk oylan erdekesnek, hogy irva osszuk meg a masikkal, a szemelyes mindennapok utan igy aztan kifullad a lelkesedes. Kozonytelennek erezven a temat, elfelejtve hogy azelott sem az, hanem a masik volt a fontos, akinek elmondtuk, akivel megosztottuk, nem is adott temakat, hanem a gondolatatink, erzeseink azzal kapcsolatban.

Nincsenek megjegyzések: